Új bejegyzés Frissítés

2006.01.24. 22:23

Itt vagy   Itt vagy minden lépésemben, Mozdulatban, kesergésben, Minden percben, pillanatban, Könnyekben és gondolatban, Az erdőkben, virágokban, Télben, nyárban és tavaszban, Földben, vízben, levegőben, Gonoszban és Teremtőben, Imámban és átkaimban, Közönyömben, titkaimban, Versekben és énekekben, Itt vagy s leszel mindig bennem.

2006.01.22. 23:30

Nem tudom, nem értem... Nem tudom, nem értelek, nem tudom mit érzel,de féltelek, lehet,hogy csak nevetsz,hogy milyen jó is játszani, de lehet,hogy túl szorosak büszkeséged láncai. Nem tudom, nem tudom mondd mit tegyek? Várjak tovább és szeresselek? Vagy menjek tovább, tényleg ezt akarod? Nem fogod megbánni, ha ezt tétlenül hagyod? Nem tudom, nem tudom, nem hagy nyugodni a tudat, hogy ma, holnap és azután újra láthatlak, köszönök, és te hiába nézed a szemem, tudom már könnyebb, ha a földet figyelem. Nem tudom, nem tudom kinek szól mosolyod, hogy szeretnél engem látni, másnak minek is mondod, miért mondod nekem becéző szavaid, ha te nem érzed ennek fájdalmas súlyait, nem tudom, miért teszed, ha fontos vagyok neked, miért hagyod, hogy bizonytalanságodtól szenvedjek, De azt hiszem várok, ennyi maradt nekem.. Mióta fontos lettél, nem találom helyem.

2006.01.22. 22:33

Váratlanul Közeledik. Nemsokára ide ér, Szívem nagyot dobban, ha hozzám ér. Érzem illatát, mit a szél fúj felém, Nem hiszem el, ő mindjárt ide ér. Szeme csillog a sötétben, A haja lobog a szélben. A kezeimet kitárom felé, Nem hiszem el, ő mindjárt ide ér. Megyünk az úton egymással szembe, Irányt változtat, s eltűnik hirtelen. Út másik oldalán egy lány várta éppen, Nem hiszem el, miért nem én kellettem? Ezt látva földbe gyökereznek a lábaim, És szemeimből megindulnak könnyeim. Akit szerettem nincs számomra többet, Nem hiszem el, miért nem én kellettem?

2006.01.22. 22:22

Szerelemsír Dermesztő szél suhog a sűrű ezüst ködben Fekete virágok közé is beröppen Fekete a szirmuk s harmat rázza őket Ezüst a levelük s elszakadnak tőled. Tőled anyaföld ki tápláltad őket, Ki szirmaikért feladtad éltető erődet. Dermesztő szél suhog a fagyos ezüst ködben Fekete virágot tép lassan, letörten, Fejes, kék ujjaival felemeli óvva, Ráfúj egyet s így burkolja hóba Hosszú órák után az ezüst tóhoz érve Annak sötét kristályos jegére, Óvatosan kiteszi a hamvas rózsát Mi lassan kibontja fekete szirmát, Kristályos szemei a jégnek olvadoznak A hártyás jégmezőben kis lyukat oldnak, A mélyből feltörő érzés felébredt Meglátva mit itt hagytak szürke jegének Megrepedt a jég s elnyelte a rózsát, Ezüst levelét feketéllő szirmát Ez volt az élete s most végéhez ért Eddig nem sejtette, hogy ezért élt Azért hogy a síron emlék lehessen, Hogy a szerelem jegének eleget tehessen Sírvirág lett a hideg szerelem jegén Mi elnyelte szomorúan szegényt. Szerelemsírnak sírvirága ő, A fekete virág, a csöndben reszkető. S a szél visszatért az ezüst ködbe, Emléket hord minden nap a hideg sírra, Hisz a suhogó szél nem fakadhat sírva!

2006.01.22. 21:12

Lennék bármi   Bár lennék tavaszi fuvallat, Hogy simogassam arcodat, Vagy kertedben csobogó patak, Hogy mindennap láthassalak.   Bár lennék egy falat kenyér, Hogy éhségedet csillapítsam, Vagy forrás vizét tartó tenyér, Hogy szomjúságod így eloltsam.   Bár én lennék az éjszaka, Hogy őrizzem szép álmaid, Vagy életed legszebb hajnala, Mikor teljesülnek vágyaid.   Lennék bármi, völgyek-hegyek, Hajadat tépázó forgószél, Ó, istenem, hát mivé legyek, Hogy végre észrevegyél?

2006.01.19. 19:40

Tarts ki Amikor a szemed kimarta a só, Amikor már semmi sem jó, Csak sajognak a sebek, És kábultan nézed az eget És nem jön sem vigasz, Sem segítség, Örök társad marad Az őrjítő kétség. Kergetőzik benned Ezer miért, Mindent megadnál Egy perc nyugalomért. Mikor Isten sincs, Vagy fényévekre van, S el sem hiszed, hogy Voltál gondtalan A megváltás, a hajnal Ekkor van közel, Csak tarts ki,  A siker nem marad el.

2006.01.19. 19:36

Két hét után Málladozik a kontúr, Halványul az emlék, Tán csak álom volt És képzelet a nemrég Idő s tér kegyetlen, Felold minden kötést Megadja a párnak A kegyelemdöfést. Múlt terhét ledobva Röppen a madár Az égi vándor Új utakon jár. Halljátok szavát, A szél arról beszél, Ki bármerre, de halad, Egyszer célhoz ér.

2006.01.18. 01:28

Szerelemkehely   fogd, ízleld meg, meglásd, mézes-édes, hörpintsd fel e nedűt, mely egyszerre néma és beszédes, mely oly sok örömöt hoz s derűt, tavasz lesz azonnal, kékebb lesz az ég, s majd azt m o n d o d: ebből soha nem elég, szerelem kell, még-még-még!   (kekbrum)

2006.01.17. 11:56

Máté Péter : Úgy várom jössz-e már Úgy várom jössz-e már, mint álmot vár az éj. Miért lehet rút a régi táj, ha másvalaki vár, mondd miért? Úgy várom jössz-e már, hogy újra elkísérj. Nélküled szívem meg-megáll, és hűvös lesz a nyár, mondd miért? Miért szép a vén világ, ha végre látlak én? Kínálhat életem új csodát, de nézni vagy várni Rád többet ér. Miért jó a furcsa láz? Ne szólj, tudom, miért: mert veled a ballagás, a szó vagy a hallgatás többet ér. Oly sok kérdés válaszra vár, és ha szólnál, mit mondanál? Jöjj hát, felelj, mondd, mondd, mondd, ha választanál, hogy más kell vagy én, ugye kedvemre döntenél? Miért szép a vén világ, ha végre látlak én? Kínálhat életem új csodát, de nézni vagy várni Rád többet ér. Miért jó a furcsa láz? Hisz jól tudom, miért: mert veled a ballagás, a szó vagy a hallgatás többet ér, többet ér, többet ér, többet ér.

2006.01.17. 11:23

Máté Péter : Mondd, mért szeretsz te mást? Emlékeim közt van egy tépett levél, Levél, melyet nem is küldtem el. Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt, De olvassuk csak el, mit mondd a levél: “Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged? Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked? Ha mellém sodort egyszer már az élet, Én nem engedlek oly könnyen el. Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot, Ha mástól akarod a boldogságot? Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem, És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?.......

2006.01.15. 00:40

Az éj halála   Nehéz csend ül a sötétben, az álom csak az éjre vár, Hűvös akácillat libben, s pihen a fáradt napsugár. Kongató éjfél közeleg, vibrál a hóarcú égitest, Elszáll a zsongító meleg, s a holdnak pára-arcot fest. Kacsintgatnak a csillagok, szóródik világűr pora, S mint parányi magány-hajók, szél-szárnyon sodródnak tova. Nagyot ásít az unalom, telepszik a nyúlós homály, Bevon mindent az éj-hatalom, láthatlan jóság-uszály. Megvalósul a rend, a béke, a feltétlen bizalom, S az éjszaka legszebb éke, a tökéletes nyugalom. Ideje a virradatnak, neszek oldódnak a csendben, És szelíd zajok mozognak ólmos-fáradt körmenetben. Felszáradt a nedves éj, tollát bontja a madár, Röppent az illat, elült a kéj, világos már a láthatár, Uralkodik újra a gyilkos napsugár

2006.01.13. 00:30

Harc   Széttép, szaggat és megcsonkít egy furcsa érzés magamban Oly félelmetes, rettegett és megmagyarázhatatlan Mint vad, örvénylő hurrikán, mely elsodor, játszik veled, Majd kiköp, kihajít magából, mint te megunt játékszered Mint eszeveszett földrengés, mely a világot romba dönti, S hirtelen támadt szökőár, mely a hegy-völgyeket elönti S mint forrongó vulkánból lassan hömpölygő izzó láva, Mely felperzsel, majd eléget, mint pusztító tűzvész lángja Hogy mégis mi ez, nem tudhatom, nem ismerem, Elfojtani nem akarom, nem tudom és nem is merem De úgy emészt, megbabonáz, hogy bevégzem harcát ma itt, S összeszedem széthullt lelkem rég elvérzett darabjait.   (kekbrum)

2006.01.12. 22:58

Percek és évszázadok   Csak percek múltak el, Vagy talán órák, napok. Mióta szétvált utunk, nem ragyognak a csillagok.   Hetek is teltek el már, hosszú, nehéz hónapok. Mióta nem láttalak, nem fénylenek a nappalok.   Múltak évek, évtizedek, Talán már évszázadok. Mióta nem hallottalak, nem boldogok a hajnalok.   S jőnek az évezredek, Percek, órák, milliárdok. Mióta nem vagy velem, nem simogatnak édes álmok.   De nekem csak egy kell: az az egyetlen pillanat, mikor egy édes-bús napon enyémnek tudhattalak. (kekbrum)

2006.01.07. 19:56

A fák is siratják... Tovább él a nap, amikor megláttam, tovább él a perc, amit úgy kívántam, tovább élek én, tovább él ő bennem, mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem. A fák is siratják az elveszett lombokat, mit tehetsz te mást, ha neked ez maradt, a fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél, mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél... /Tamásnak emlékül/

2006.01.07. 19:46

Ringasd el magad... Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy, lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad, ha azt sem akarod tudni, hogy ki voltál tegnap, ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad, ha azt hiszed, hogy a semmi sokkal boldogabb, merülj el a sűrűjében, ringasd el magad, ha a gondok elharapják már a torkodat, pihentesd a sebeket és ringasd el magad, ha másként nem tud védekezni elgyötört agyad, ne gondolj most semmire, csak ringasd el magad.

2006.01.04. 17:14

Nem akarom látni... Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni, nem akarom látni, mert szenvedek látni, nem akarom látni, mert fáj, ha látom, nem akarom látni, és mégis várom. Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni, nem akarom látni, mert reszketek látni, nem akarom látni, mert fáj, ha látom, s nem akarom azt, hogy újra fájjon. nem akarom nézni az arcát, ha kérdez, nem akarom tudni azt, hogy mit érez, NEM! NEM! NEM! de igen, szeretem. Nem akarom látni, mer nincs erőm látni, nem akarom látni, mert nincs időm várni, nem akarom látni, mert megsebez újra, nem akarom látni, ezt ő is tudja, Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni, nem akarom látni, mert nem bírom látni, nem akarom látni, mert bánt, ha látom, nem akarom látni, mert kín, ha várom. Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni, nem akarom látni, mert elég volt látni, nem akarom látni, mert elég, ha érzem, nem akarom látni, mert elégek, érzem. Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen, nem akarok állni a tekintetében, NEM! NEM! NEM! DE IGEN, SZERETEM. SZERETEM? SZERETEM...

2006.01.02. 20:35

Benned szikrázó halmazban hever sosem ejtett világok ritka kincse, kincs, mit szomjas kezem nem érhet el, s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse. Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e kincsnek, amivel fennen kérkedel... Valaki rám fellegtrónusról int le, kit én emeltem csak az égbe fel - S hiába tettem, hisz nincs egy rövid pillanat, mely közönyödben megingat. Rejtélyes ujjak szorgosan szövik életünk sötét s arany szálait. Mosolygunk, míg az álom karja ringat s felrettenünk, siratva álmainkat.

2006.01.02. 00:00

éjféli vers   aranyzsákba gyűjteném az éjszaka szép csillagait lecsókolnám homlokodról sorsodnak mély barázdáit balzsamoznám szerelmünket odaadó jó szavakkal vidítanám rosszkedvedet hűvös-ékes csillagporral, csillapítnám fájdalmadat koranyári hajnalpírral elűzném a búbánatod tavaszi rét illatával legyőzném az ellenséged hidegből szőtt jégvirággal szeretném a szeretteid felkelő nap sugarával elűzném rossz emlékeid rózsabimbó-fakadással s teérted még összeszedném a világ minden kincseit aranyzsákba gyűjteném az éjszaka szép csillagait

2005.12.30. 19:31

Ne rejtőzz el Ne rejtőzz el, úgyis látlak! Rádcsukom a szempillámat. Benn zörömbölsz a szívemben, s elsimulsz a tenyeremben, s elsimulsz az arcom bőrén, mint vadvizen a verőfény. Nagyon jó vagy, jó meleg vagy, nagyon jó így, hogy velem vagy. Mindenekben megtalállak, s öröm markol meg, ha látlak. Nézz rám, szólok a szemednek, ne fuss el, nagyon szeretlek!

2005.12.30. 18:58

Mondd, miért?   Mondd, miért oly fájó az ébredés Alvó reggelen, mely mind átkozott, Miért oly gyötrelmes a létezés E világban, mely rég elkárhozott.   Miért ér véget az édes álom, És jön az ébrenlét-rettenet, Mikor párnámról felitatom A túlcsorduló lélek-cseppeket.   Úgy vonszolom a nappal terheit, Miket rám rakott e bús világ, Mint sűrű hóesés emlékeit Reszketeg csontvázú téli fák.   Lassan jő a vágyva várt szürkület, Belőlem már semmi sem maradt, Elfogyott az elszánt lendület, Megroskadt bennem az akarat.   Létem örvénylő fájdalma elcsitul, Harcol egymással tett és tétovaság, És megfáradt szívemben elpirul,  remegve pislog az esti némaság.   (kekbrum)

[Friss hozzászólások] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]