Új bejegyzés Frissítés

2005.12.30. 16:46

MOST A SZÍV   Most a szív nyugodni vágyik, szenvedélye ellobog, mert belátja, hogy a másik szív érette nem dobog; ám, ha fojtott izgalomban még remegne, az se baj: a víz sem csitul le nyomban, bár elült a vad vihar! Jött az óra, válni kellett; észre sem vetted vajon, bár szemed láttára pergett, forró könnyem arcomon? Kikacagtad leplezetlen önfeláldozásomat. Féltél, hogy ha szánsz, szivedben újra szítod lángodat. Ám hiába igyekeznél szenvedésed rejteni, mert szerettelek, szerettél, s nem tudunk felejteni. Villámot lövellt a mennybolt, nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét; látod, a két tört vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít. (Tamásnak sok szeretettel)

2005.12.30. 14:12

Gyermekemhez   Mikor megszülettél, maga a csoda voltál, Oly szép reményt és életet hoztál, Te voltál a csillagporos éjszaka, S a nappalok verőfényes hajnala.   Megláttam gyönyőrű arcod, eper szád, Csodálattal, szeretettel néztem rád, S mikor rám emelted ibolyakék szemed, Elolvadtam, áthatott fényes tekinteted.   Te voltál az álom, mi beteljesült, Minden kín és rossz messze repült, Az öröm és boldogság ma is átitat, Magad vagy a jövő, a szépség és áhítat.   Együttlétünk minden perce kincs, Oly vagyon, mi senki másnak nincs, Meglásd majd, örökkön élek én, Mert te vagy az életemben a fény.   (kekbrum)

2005.12.30. 11:45

VIRRAD Virrad. A tollam félretéve mosolygok és rá gondolok, lágy, gyermeteg tekintetére, hangjára, mely körülcsobog. Nézett már rám ilyen szelíd szem, a hang sem új, e friss patak. De vallom: szent e földön minden, és áldott minden pillanat. Rég ismert édes gyötrelemmel csodálom válla szép ívét, szépségét úgy iszom szememmel, mint hajdan más valakiét. S hunyó lelkemben újraéled, miről azt hittem, rég halott, a megfakult színekben élet, elevenítő fény ragyog. Szeretlek! - mennyi szép titok van e szóban, mely mindenható! Ha úgy halódom, megtiportan, akkor is vallom: élni jó. Sok elsuhant évezred álma, mely most puhán felé lebeg... Földi édenbe kaput tárva szakadnak szét a fellegek.

2005.12.30. 10:49

Nagyon szépen köszönöm kekbrum, én is remélem, hogy így lesz!!! Ancsa

2005.12.29. 21:48

Fohász egy szaloncukorban   hát elengedtelek végre mint haldoklót szerettei többé már nem leszünk a sors kegyeltjei soha össze nem fonódik kezünk nem lesz többé közös nevünk s már úgy halkulnak el szívem dobbanásai mint magányos szegény árvák kiáltásai lelkemben haldoklik a remény  ajkam többé imát már nem rebeg gyertyát oltok, nem kell már a fény, egyre halkabban suttogom a neved látod, így elvéreztem én az esdeklő hűség és állhatatosság éjsötét mezején csak állok némán elkábultan és bénán táncoló parázs lángjain s lassan elindulok főmet lehajtván hogy újra megkeressem elvesztett álmaim   (kekbrum)

2005.12.28. 21:57

Kedves Ancsa, szívből kívánom Neked, hogy a következő szerelemről (mert az biztos, hogy az is eljövend) egy ennél sokkal optimistább és vidámabb vers szülessen! Ne feledd, akkor élünk igazán, ha szeretünk! (kekbrum)

2005.12.28. 20:51

Ezt a verset egy elég szomorú egy évről írtam...Elég depressziós hangulata lett...De azért szerintem szép... (:   Szerelmes voltam Szerelmes vagyok egy éve már, de ma minden elmúlt és én nem mondom, hogy kár. Szerettem őt kerek egy évig, s rágondoltam mindig-mindig. De a mai nappal mindennek vége, s maradványát, összetört szívemet, már senki nem gyógyíthatja be. Mert összetört az millió darabra, s nincs oly ember, ki ezeket összerakja. De nem bánom, mert tanultam ebből, szeretni nem szabad, mert a szerelem megöl. Vagy gyorsan és csendben, úgy, hogy nem is érzed, vagy pedig először megkínoz s majd ezután könyörtelenül kivégez. Kerek egy évig kínzott engem is, de azután eljött és leszámolt vélem is. Mondhatnám, hogy csalódtam, mert a szerelemtől ennél sokkalta többet vártam. Azt hittem, hogy mindennél erősebb, és, hogy egy szerelmes történet csakis jól végződhet. De rájöttem, hogy mindez csak egy mese, amit a szülők hordanak össze. Nem mondhatom el azt, hogy felnőttebb lettem. Csak mostantól majd mást jelent nekem az a szó, hogy: szerelem. Egy fogalom ez mi először szépnek tűnhet, de azután, ha megéltük rájövünk, hogy csak egyfajta szenvedés, akárcsak az élet. Elragad magával, s nem enged el, addig kínoz, míg bele nem veszel. Belehalsz a fájdalomba, s amikor már meghaltál, rájössz, hogy hiába. Hiába a szerelem és hiába az élet s már én magam sem értem, hogy akkor miért is élek.?   Ancsa

2005.12.26. 01:54

Emlékezés   Úgy őrizlek magamban én, úgy simogatlak ma itt, Miként harácsoló fösvény kincsesládája kulcsait.   Felidéztem emlékedet s újra sírtam e hajnalon, Mily botor az emlékezet! Miért is fáj oly nagyon?   Könnyek között feleszméltem és elfogott a rettegés, hogy csókod ízét elfelejtem s elborít a feledés.   Fájó szívemből tépem-szaggatom hasztalan a halott remény foszlányait, és mi haszna van…   Meghajlok előtted és megkeresem lábnyomod, s ha megtaláltam, belelépek, mert Te – én vagyok.   (kekbrum)

2005.12.25. 22:13

Félnek, nem engednek, fogva tartanak félnek, hogy én leszek a következő, a következő, ki lázadni mer, tiltott gyümölcsöt emel szájához vadul kiabál, ordít, hogy észrevegyék mert az erő kitörni készül belőlem megmutatni, hogy ki is vagyok valójában, egyedüli lélek az élet útján, magányos hírvivő, rideg láncszem, hazug csaló, egy féreg semmi több. Már nem érdekelnek, te sem, ő se, bárki más aludni örökre szép álmok közt, az lenne a megváltás.

2005.12.25. 20:35

…   csak bolyongtam elárvultan a messzi sivatagon át szerelemre szomjúhoztam félretéve sok babonát fáradtan vonszoltam magam megtört lelkem toprongyait s mikor már alig volt szavam láttam lelked kastélyait vad szenvedélyem lángjai újra felcsaptak belőlem de vágyad zord vaskapui zárva maradtak előttem és ott álltam dermedt-szótlan akár érzelmi nincstelen aztán némán átgázoltam a sosem látott kincseken elmélázva elmerengtem elmúlt-régvolt árnyakon ami volt azt eltemettem repülök jövő-szárnyakon   (kekbrum)

2005.12.23. 20:55

Gyenes István: KARÁCSONYFA Szobám sarkában a békesség fája zöld ruháján sok ezernyi szín, alatta fénylő melegségben a gyermeki világ játszani hív. Játszani, játszani, békében játszani gyermekem veled hagy játsszam még, körültáncolom veled a világot most, mikor mindenki érzelme ég. Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok röpdöső fényei szobámból szálljatok mind tovább.

2005.12.23. 20:47

Átmásoltam ide, az össze eddigi verset, amit a vedégkönyvbe beírtatok... Nagyon szépen köszönöm őket, mindengyik nagyon szép!!! És írjatok még minél többet!!! Ancsa

2005.12.23. 20:45

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szelőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. /Kányádi Sándor: Két nyárfa/

2005.12.23. 20:45

Őrizd meg magad   Őrizd meg a pillanatot, Mikor ájult csend ült a sötétben, A várva-várt pirkadatot, Ha megcsillant kedvesed szemében,   Őrizd meg a lassan múló percet, Mikor azt hitted, vége már, Az emlékeidben élő verset, Melyet nem feledsz soha már,   Őrizd meg az őszi erdő illatát, Idézd fel az örök bajban, S a hűvös szellő fuvallatát, Ha bánatod lelted a sűrű avarban,   Őrizd meg a tavaszi rét melegét, Hol első csókjaid szedted, A folyók, tengerek vad vizét, Hová bús könnyeid eregetted,   Őrizd meg az első hóvirágot, Mely el soha nem hervadhat, Védd és óvd meg a belső világod, S e világban őrizd meg önmagad

2005.12.23. 20:43

EGY ÉRZÉS Megtalált egy érzés Mit rég elfeledtem, Hirtelen jött, váratlan, Ellene semmit nem tehettem.   Szebb lett az ég kékje, Zöldebb a fű, fa, s a domb. De jött vele sok kínzó kétség, Féltékenység, s fájdalom.   Miért vagyok boldog mégis? Miért szeretlek oly nagyon? Túl zavaros most a lelked, Mit érzel mindebből? Nem tudom.   De hiszem, hogy utunk közös, Tudom, mellettem békére találsz. Várom, hogy elfogadd kezem Mit nyújtok feléd, ha támaszra vágysz!   Lelkedben dúl a kétely, Nehéz az út, mi előtted áll. De meglátsz, mosolyogsz, s megnyugszol, Hisz itt egy ÉRZÉS , mi rád és rám vár!

2005.12.23. 20:42

Ne hagyj egyedül   Ha egy tébolyult éjszaka Átfordul egy angyali világba, S ha kora tavasszal a fák Nem öltenek derűs virágruhát, S ha ölelkezve mosolyunkban Könny csordul a titkainkban, S a puszta létünk is egyre nehezül: Akkor ne hagyj majd egyedül.     A nyárból tél lett hirtelen, Szikrázó hó ül mindenen, Babonás, vak hideg csikorog, A világ megszűnt s nem forog, Támad a kétely, a lopakodó, A remény már csak torz illúzió, S a múló pillanat megfeszül: Kérlek, ne hagyj most egyedül.     S mikor az őrjítő szenvedélyt Követi a mázas megszokás, Mikor a fájdalmas ölelést Felváltja a bohém simogatás, Mikor a rémületes, vad sikoly Halk suttogássá szelídül: Akkor, de csakis akkor Hagyhatsz majd egyedül. (kekbrum)

2005.12.23. 20:41

Ébreszd fel a gyermeket   Ha már nem varázsol el Egy feléd küldött mosoly, S már nem is tudod, mi kell, Hogy ne úgy élj, mint fogoly,   Ha már észre sem veszed, Hogy rügyet bontottak a fák, S ha mindig csak azt teszed, Mit elvár tőled a világ,   Ha talpad alatt lapos kövek, És nem dobod őket a tóba, És nem rajzolsz angyalkákat A hívogató szűzi hóba,   Ha nem örülsz a hideg télnek, Az ezüstfehérbe vont fáknak, A szállingózó hópihéknek, Mik sápadt arcodra szállnak,   Lazíts a gyeplőn egy keveset, Oldozd ki lelked és légy szabad, Ébreszd fel az alvó gyermeket, S tán megleled benne önmagad.   (kekbrum)

2005.12.23. 20:40

Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak

2005.12.23. 19:20

Áprily Lajos: KARÁCSONY-EST Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást. Mi győzött érdességemen? Mitől csókolhat úgy kezem? Simogatást mitől tanult? Erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökött? - kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem.

2005.12.23. 17:35

ADY ENDRE: JÓSÁG SÍRÓ VÁGYA   Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni, Semmit se kérni, el se venni, Nagy hűséggel mindent szeretni: Milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kisérő sírást a sirásnak: Milyen jó volna áldni tudni. Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni.

[Friss hozzászólások] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]