Új bejegyzés Frissítés

2006.06.12. 19:45

Lehunyt szemem pilláján ott remeg, hajfürtje fürtjeim között, keze kezemhez oly hasonló, szeme színe szemem színéhez, az árnyékomban úgy merül el, akár egy kő az égi mélyben. A szeme folyton rámragyog, s nem hagy aludni engem, oly fényes álma is,hogy sápatag és párologva száll a nap; nevettet,majd a bánat súlya nyom, beszéltet is,pedig nincs mit mondanom. /sump/

2006.06.12. 18:54

Meddig tükrözte az arcom az arcodat? Meddig döbbentem rád minden mozdulatban? Megbújtál bennem, egy-egy szavad csillant Csak át, ha én beszéltem, Mint a tigris csíkja a fűben. A te arcoddal nézlek. Tiéd a mozdulat is, ahogy a csészét tartom. Csak a fájdalom az enyém, és a magány /sump/

2006.05.10. 20:29

Fáj Álom, vagy valóság Hol lakik a Jóság? Odarepülni lehet De a gonosz kinevet. Új ruhát magamnak varrtam Reá díszül Csillagot raktam Már rég vágytam repülni A valóságot elkerülni. A szél a hátán hordozott Így elkaptam egy Csillagot Azzal szárny nélkül repültem A valóságot elkerültem. Álom, vagy valóság Hol lakik a Jóság? Odarepülni lehet Ha a gonosz nem nevet. - Kapaszkodj! Szólt a szél Már nem messze a cél. De kezem elfáradt, Szívemre így jött a bánat. Csillagba kapaszkodtam Mégis a földre zuhantam (Sírba hullottál mint halott) - Fáj! Elvesztem a gyönyörű Csillagot.

2006.05.02. 19:15

REMÉNY   Gyötrelem minden perc és óra, mely a mostban tart; Unalmas, együgyű, szürke és matt. Sóváran vágyom a jövőt, hiszem, hogy szép lesz - A jelent észre sem veszem, bár körül vesz - éltet.   Űzném, hajtanám az idő kerekét - Forogj-forogj! Türelem híján önmagam gyilkolom. Csörögnek, csattognak, nyögnek nyikkannak - Ellenállnak a gyilkos tempónak! De megállj! Hirtelen fordulat Ifjú lennék s örök – Szívnám a gyönyört, mellyel élni tanít e Föld!   Szép rózsaszín világ, merre szöktél, Miért maradt emlékül csak egy halványuló kép? Villanó álmok, napfény, kacaj Helyette eső, rothadó avar s a néma dal.   Eső mosta halott levelek amerre lépek, Alóluk kikandikál egy újabb lélek. Új dalt dúdol – szebbet Egyre hangosabban, már dobhártyát renget!   Siratom önnön sorsom, pedig szép az élet!

2006.03.24. 19:08

L. Miklós Péter: Tavaszi vers Talán, talán, mégis lesz majd tavasz, Fent az égen derűsen süt a nap, Bár fújdogál a szél, de langyosabb. Jöjj tavasz, vessél véget a télnek, Hadd lássam, hogy minden újra éled, Érezzem én is, azt hogy még élek. Fényes sugarú szép tavaszi nap, Kitárom eléd vénült arcomat És várom azt, hogy lágyan cirógass. Sugaradtól tűnjön el az árnyék, És szememmel talán szépet látnék, Aminek jönni kell, talán vár még.

2006.03.23. 09:34

Örülni reménytelenül, Remélni értelem nélkül, Félni, ha veszély nem rezdül, Testet adni az árnyéknak, Nem hinni az igaznak, Létet adni gondolattal, Száz képnek minden pillanattal, Ébren álmodni százszor is nappal, Halni halált nem találva, A kínt örömnek kiáltva, Magunk feledve s mást féltve, És gyakorta sétát téve Félsztől félszig, vágytól vágyig, E tébolyok Ámort jelzik. /sump/

2006.03.15. 14:50

Kovács Enikő Edyko: Valóság-képzelet Egy érzés, egy pillanat, s egy kép, ami megmarad A valóság, s képzelet, játékot űz veled. Látod, de nem hiszed, érzed, de nincs veled. Egy látomás, végtelen, s a képzelet, száll velem. Csak érint és elhalad, mint árnyék, egy perc alatt. Itt volt, de elveszett, kerested, hol lehet. Elmúlt, de újra jön, egy szép nap, majd rád köszön. Érzed, most jó neked vágysz rá, de nem mered. Szólnál, de nincs kinek, kérdeznéd, hogy lehet? Látod, mert képzeled, érzed, mert elhiszed. Érint, bár messze vagy, álomként elragad.

2006.03.15. 09:40

Ma, mint tegnap, tegnap mint ma  és mindig csak ennyi.  Szürke ég, örök horizont,  És menni, csak menni.  Körbe-körbe jár, mint egy bolond  gépezet, a szív.  Az agy nehézkes értelme  egy sarokban aluszik.  A lélek, mely szabadságra vágyott  hit nélkül keresgél.  Tárgya nélkül fáradt, hullámként  vergődik, nem tudja mér'.  Szüntelen hang, változatlan tónus,  ugyanaz éneke,  Monoton vízcsepp, mely csepeg-  csepeg csak egyre.  Így libbennek el a napok  Egyik a másik után repül,  Ma az van, ami tegnap, és mindez  élvezet, fájdalom nélkül.  De jaj, néha kedvem támad  Régi bánatokat felidézni,  Keserű érzés, de csak legyen,  Szenvedni nem más, mint élni. /sump/

2006.03.10. 08:48

Várnai Zseni CSODÁK CSODÁJA Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés? tavasz!

2006.03.08. 18:35

Babits Mihály: Tavaszi zápor Tavaszi zápor... bús barátom, fáradt vagy és szomoru, látom: tán sírhatnál - nevetek én! No bizony, ilyen nagy legény! Lásd másnak is volt baja szinte, más is volt már szomoru, mint te, és könnye, mint folyós parázs: nem kellett a vigasztalás. De víg szavak... tavaszi zápor... kiragadták a mélaságból s mint horgony, parthoz vert hajót, örömbe vonták kis kacsók. És hullt a, hullt a csók a bajszra, mely félreállt csáléra, hajszra, tavaszi zápor... hullt a csók: öleltek a bársony kacsók. Remélem Tamás hogy ezektől a versektől Neked is tavaszi hangulatod lesz:)  K.

2006.03.08. 11:48

Szabó Lőrinc: Tavasz  ,,Mi az?'' - kérdezte Vén Rigó. ,,Tavasz'' - felelt a Nap. ,,Megjött?'' - kérdezte Vén Rigó. ,,Meg ám!'' - felelt a Nap. ,,Szeretsz?'' - kérdezte Vén Rigó. ,,Szeretlek!'' - szólt a Nap. ,,Akkor hát szép lesz a világ?'' ,,Még szebb és boldogabb!''

2006.03.08. 11:43

Reményik Sándor: Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót.

2006.03.07. 23:12

Sehol nem vagy   Elvesztél bennem Pedig minden apró sejted Nagyon szerettem Elnémult a hangod Egyre nő a csended Mi felejteni enged Engem, téged Magamba néztem Kutattam nyomaid Hátha hallom még Keserű szavaid De már sehol sem vagy Nem látlak többé Nem hallak többé Nem akarlak többé Elvesztél bennem Már nem is tudom Akkor kit szerettem

2006.03.03. 09:10

Tamásnak küldöm ezt a szonettet. Megjelent verseiről ez jutott eszembe. Shakespeare XV "Ha meggondolom, hogy csak egy rövid Percig teljes mind, ami nő s virágzik, S e roppant színpad csak olyat mutat, Amit titkos csillag-parancs irányít;   Ha látom, egy az ember s a növény, Egyazon ég húzza föl és rontja le: Friss nedvben ragyog, lankad, túl delén, S kopik daliás emlékezete,-   A múlás eszméje mindig elő- Ragyogtatja legdúsabb tavaszod, Melyben küzd már a romlás s az idő, Hogy mocskos éjbe fojtsa szép napod;   S küzdve az idővel, mely elragad, mert szeretlek, én feltámasztalak.

2006.02.27. 22:17

Még nem láttalak még nem hallottalak de ismerlek s talán megbántottalak Nincs írásjel pont és vessző nincs kérdés megértés ez ijesztő Nem tudom mit tegyek borzasztó s fáj kínoz mar kapar sötét és homály Kuszaság félelem nem értem elönt a köd s a bú segítség kérem Nem tudom leírni azt az űrt mi bennem támadt kétségbeejtő zűrt Nincs rá szó s nincs forma nincs bennem élet s zuhanok a pokolba Zuhanok s érzem a kínt mely a lelkem marja s elvakít Már nem látok már nem érzek kínban búban fájdalomban s egyedül élek. /sump/

2006.02.22. 19:59

"Hiába imádlak, hiába szeretlek, más nézi tüzét ragyogó szemednek... Elűzted az álmom, mert másé az ajkad Tied volt a szívem, de te nem akartad Fáradt a lelkem, boldogtalan vagyok Talán elfeledlek- talán belehalok." /sump/

2006.02.22. 19:58

Rainer Maria Rilke:        Elalvás előttre Szeretnék valakit becézni, ülni és lenni valakivel, téged szeretnélek dallal igézni és álomba ringatni el. Szeretnék az egyetlen lenni, aki tudná: hideg volt az éj. Szeretnék rád figyelni odaki: mit mond a Mindenség s a Mély. Az órák egymást hívó hangja bong, látni az Idő fundamentumát. És lenn egy idegen bolyong, és riaszt idegen kutyát. Mögötte csönd. Nagyra tárt szemem rád zárom, köréd; szelíden őriz s mindjárt elbocsájt, ha valamit megmoccant a sötét.

2006.02.22. 19:49

Rainer Maria Rilke:        Elalvás előttre Szeretnék valakit becézni, ülni és lenni valakivel, téged szeretnélek dallal igézni és álomba ringatni el. Szeretnék az egyetlen lenni, aki tudná: hideg volt az éj. Szeretnék rád figyelni odaki: mit mond a Mindenség s a Mély. Az órák egymást hívó hangja bong, látni az Idő fundamentumát. És lenn egy idegen bolyong, és riaszt idegen kutyát. Mögötte csönd. Nagyra tárt szemem rád zárom, köréd; szelíden őriz s mindjárt elbocsájt, ha valamit megmoccant a sötét.

2006.02.22. 19:30

Még élek,de haldoklik a lelkem miért kell nekem ő,ha neki én nem? Fáj az élet,boldogtalan vagyok, Álmaimban telnek a mindennapok. Gondolatban még látom ahogy átölel, És azt mondja:soha nem engedlek el... Elengedett mégis,többé nem mosolyog rám, De szívem örökre nála maradt,bárcsak elmondhatnám... Tiltott érzés ez nekem, Szomorú,álomvilág-szerelem... /sump/

2006.02.21. 20:57

Most éppen Szikrázó tengeren Hullámzik felém a végtelen, Felszív emel sodor szelíden.   Látom a mindenség mérhetetlen, S kicsiny, mint kristály szegelletén  A csúcs.   Születni, halni, egyre megy, Simít a világ lehellete, Köröttem s bennem ver szíve   Óriás porszem Önmagam részeként létezem Túl a végtelen időkön, Hol a pillanat malma őröl Lankadatlan.   Minden mi, van egy s oszthatatlan,                              Anyag a szellem s szellem az anyagban Nyugszik, mint múlt s jövő A pillanatban.   /sump/

[Friss hozzászólások] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]