Új bejegyzés Frissítés

2005.12.22. 22:27

Kosztolányi Dezső: Karácsony Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve... Csak a havas pusztán a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

2005.12.22. 00:07

Számadás ünnep előtt   én Istenem neked mondom s aztán soha senki másnak vágyott ideje van immár a nagy lelki számadásnak   én Istenem mondd meg nékem tettem-e jót és eleget és boldoggá tettem-e azt aki mindvégig szeretett   én Istenem megáldalak s amit hinni nem is mertem hogy tevéled s teáltalad önmagamat megismertem   és Istenem megköszönöm ismét érzek újra élek veled nyertek bebocsátást lelkembe a dicső fények   (kekbrum)

2005.12.21. 22:49

Búcsú a szerelemtől Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon; megtagadlak, már nem vagyok tied; gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom, hogy ledobhattam bilincseimet. Egy kézfogás még, - töröld eskünket s ha találkoznak sorsunk útjai, ne árulja el se szó, se tekintet, hogy a volt vágyból maradt valami. Most, bár szerelmünk már-már alig él, s ravatalánál zokog a hüség és utolsót lüktet a szenvedély s a tisztulás lefogja a szemét,         most még, noha mindnyájan elsiratták         fel tudnád támasztani, ha akarnád.

2005.12.21. 01:37

csak szavak   egyre körénk gyűlnek szépen szólítanak lázas-szép hajnalok éber-bús éjjelek s félve átkozódnak a kábult nappalok lelkünk mételyezik megmérgeznek sorban soha nem szőtt álmok ki nem mondott szavak boldogtalanságban ránk zúdított átkok s szerelmeink tüze kavarogva izzik s mint a szikra lobban segélykiáltásunk visszatükröződik majd a csillagokban   (kekbrum)

2005.12.20. 23:09

Kovács István: Egy szerelemhez   …barlangok csöppenő kőhaján, gyökérölelte föld falán, aranyabroncsú árnyakon dérverte fenyőágakon, eső-mozaik-színeken körünk bezáró íveken,   hegy közé szorult hajnalok, ropogóléptű nappalok, magát felgyújtó éjjelek és fények, mérhetetlenek, sétálnak régóta már velünk, kik egymást kerülve elveszünk…

2005.12.19. 22:37

Valahol, valamikor   minden reggel lustán ébred egy újjászülető remény egy gondolat mely feléled oly kristálytiszta s csupa-fény   útnak indul keres-kutat körbejárva erdőt-kertet bejárja a hosszú utat aztán nem szól csak megsejtet   s mint a visszhang zengi bennem és ezt súgja fű fa bokor valaki majd szeret engem valahol és valamikor…   (kekbrum)

2005.12.14. 11:53

Kell még egy szó Kell még egy szó, mielőtt mennél, Kell még egy ölelés, ami végig elkísér, Az úton majd néha, gondolj rám, Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár. Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz, Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés. Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény, Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz. Szállj, szállj, sólyom szárnyán, Három hegyen túl! Száll, szállj, én várok rád, Ahol véget ér az út! Úgy kell, hogy te is értsd, nem indultál hiába, Az a hely, ahol élsz, világnak világa, Az égigérő fának, ha nem nő újra ága, Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága. Szállj, szállj, sólyom szárnyán, Három hegyen túl! Száll, szállj, ott várok rád, Ahol véget ér az út! Nézz rám, s ne ígérj, Nézz rám, sose félj, Ha nincs hely, ahol élj, Indulj hazafelé!

2005.12.12. 22:49

Kányádi S.:EGYSZER MAJD SZÉP LESZ MINDEN Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. Úgy állunk majd a fényben, mint a virágzó ágak, büszkén viseljük szégyen nélküli koronánkat. Sötétben sem kell félnünk, útjaink beragyogja hajdani szenvedésünk virrasztó teleholdja.

2005.12.12. 01:06

Új világ   Magam építek új világot, Hitemből nőnek templomok, Könnyeim lesznek várromok, Egy új világot varázsolok:   Szerelmemből meleg kunyhót, Hol a tűz örökké lobog, S ölelésből puha fészket, Hol szívünk egymásért dobog.   Varázsolok  álmaimból, Sóhajomból nőnek fák is, Zuhatag lesz átkaimból, S reményemből katedrális.   S ha elfáradtam, jöjj el értem, Már vár reánk a pillanat: Elsétálunk kéz a kézben A jövő boltívei alatt.   (kekbrum)

2005.12.11. 23:30

KERÜLNÉLEK . . .   Kerülnélek, felednélek, De mi haszna, nem lehet, Sehogy se megy ki szivemből Ez a bolond szeretet.   Ha emberek közé megyek S látom a víg arczokat, Csak ezerszer jobban érzem Boldogtalanságomat   S ha kimegyek a szabadba, Valamerre búm vezet : Minden eltanulta régen Tőlem a te nevedet.   Hova menjek, hol pihenjek, A hol te nem vagy velem ? Van-e még hely itt a földön, Vagy nincs már a földbe’ sem ? . .

2005.12.09. 11:22

Írunk, és továbbra is imádunk!!!! És köszi, hogy megint erre jártál!!!!   K.

2005.12.09. 09:44

Köszönöm a verseket, mind gyönyörű, írjatok minél többet! Tamás

2005.12.08. 19:35

Varró Dani: Sóhajnyi vers a szerelemről Bár volna tél még, bár havazna hó! De vigyorog a nap. Tavasz van, ó. Nyúlik megint a vágyak kurta titka, Miként ha füst, fonódik ujjaidra. Volnék nyakadra csöppent körtelé, Volnék ruhádba kent hasonlatok, Apró göröngy, ha megbotolsz belé, Kicsiny bogár, ha eltaposgatod. Dacolnék érted kisgyerek gyanánt, Peregne rólam minden intelem, Köhögnék érted, szívnék rossz dohányt, Vacognék érted éjjel ingtelen. Szánalmas házaló a vers emitt, Hívatlan álldogál az udvaron, Előpakolja ócska rímeit: "Magának, kedves, ingyenér adom". Csilingelnek szavában kincsei, Batyujában a csillagok. Az ember arról ír, mi nincs neki. Azt adja el, amit kölcsönkapott.

2005.12.07. 20:08

Óhajtás ősszel Egy kis melegség kéne még a gyorsan tűnő nyári fényből, a lelkem borzadva fél a közelgő tél zord hidegétől. Egy kis gyöngédség kéne még, felvidító, igazi jóság, hiszen élni kell akkor is, ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság. Egy kis megértés kéne még, nem zord szavak hideg pengéje, amik úgy döfnek belém, mint bárány szívébe a hentes kése. Egy kis szeretet kéne még, hisz ez az élet íze, sója: mi lényünket a végső úton a nagy bukásoktól megóvja.

2005.12.05. 20:41

JÓZSEF ATTILA: MÁMOR Szeretném felverni lelkem dalával A szomorúk szivét, a világot. Most megbocsátok annak is, Aki bántott. Szeretném a keblemre ölelni az Életért küzdő, fájó rabot. Szeretném feltámasztani, Aki halott. Szeretném, hogyha lassabban forogna És végre megállna a nagy kerék. De a legjobban szeretném, Ha szeretnék. És szeretnék alkotni csodásat és Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot S aztán meghalni: Mert én a Mámor vagyok.

2005.12.02. 22:53

Álom   …álmomban láttalak Téged, és kiröppent erőm. Oly tiszta minden, de nem látszik a lényeg, Hiába-tündöklés a fényverőn.   Sebzett lelkem mint kísértethajó, Gondolataim elúsznak meddőn, Meg-megkísért a nem való, Az álombéli halál-kerengőn.   Különös ünnep készül itt, Hol díszvendég a búbánat, A pokol megnyitja bugyrait, Enged a nemlét urának.   S mielőtt a tort megülnénk, Odabújnék a vén kaszás ölébe, S észrevétlen belerepülnénk A mélység vérserkentő ködébe…   (kekbrum)

[Friss hozzászólások] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]